veszprémi püspöki palota, 1993-: érseki: A 18. század utolsó harmadának egyik legjelentősebb és legjobb állapotban fennmaradt egyházi kezdeményezésre épült városi palotája. – Középkori elődépület helyén, az 1733: Acsády Ádám által emeltetett szerény ideigl. pp-i lak felhasználásával készült Koller Ignác pp. (1762–73) megbízásából a morva származású, fiatalon Mo-on megtelepedett Fellner Jakab (1722–80) tervei szerint. Tervezési munkálatai 1763: kezdődtek, az építkezés 1765: indult Hausensteiner Vencel helyi pallér vez-ével. 1772-re az épület a d-i szárny kivételével kívül-belül elkészült, de a befejezés a pp. halála (1773) miatt 1776-ig húzódott. A klasszicizáló késő barokk fr. irányzatát képviselő, viszonylag szerény méretű, szárnyait az utca felé nyújtó U alaprajzú, egyemeletes, nyeregtetős palotát é-ról a 13. sz-i →veszrpémi Gizella-kápolna, d-ről a pp-i alkalmazottak háza fogja közre. 3+3+1+3+3 tengelyes ny-i homlokzatának középtengelyét oszlopos kocsi-áthajtó, az emeleten homorúan vájt, sugáralakban sávozott kosáríves záródású óriásfülkében elhelyezett ajtó, Koller-címerrel díszített háromszögű timpanon és rokokó, faragott díszű oromzat koronázza. 2+4+3+4+2 tengelyes puritán k-i homlokzatának középrizalitját nyitott csarnok felett elhelyezkedő erkély markírozza, ritmizálását változatos ablakformák és minimális klasszicizáló ornamentika adják. – Belső tereinek főhangsúlyát (a kor szokásainak megfelelően) az épület centrumából kikerült lépcsőházon keresztül megközelíthető, a társadalmi élet színterét biztosító díszterem képezi, melynek é-i oldalán, a pp-i magánlakosztályt is magába foglaló szárnyban hasonlóan reprezentatív tereket találunk: 2 vendégfogadásra szolgáló, metszetekkel ékesített termet, a ker. barokk életeszmény elengedhetetlen részét képező kvtárat és a pp-i kpnát. A palotabelső dekorációjának tipikus és színvonalas elemei a díszterem és a kpna mennyezetét díszítő freskók, melyeket a bécsi Johann Ignatz Cimbal 1772: készített. I. R.

LukcsicsPfeiffer 1933. – Révhelyi Elemér munkássága a tatai múzeum hagyatéki gyűjteménye tükrében. Összeáll. Haris Andrea. Tata, 1988. (Tudományos füzetek 4.)